Nevezetességeink

A katolikus templom

Mint a legtöbb magyar faluban, Kemenessömjénben is a legrégebbi épület a templom. Keletkezésének pontos dátumát nem ismerjük. A Kisboldogasszonynak szentelt templom első írásos említése 1339-ből való. Száz év múlva, 1439. augusztus 8.-án így szól róla a forrás: IV. Jenő pápa Firenzében Osth László kérvényére a semjéni Szűz Mária tiszteletére épült templom hívei számára búcsút engedélyezett. Feltehető, hogy plébániatemplom volt a reformációig, és Mihályfa is hozzátartozott.
1550-ben még katolikus plébánia, de a reformáció során az evangélikusok kapták meg. Ebben az időben szinte az egész Kemenesalja, így Sömjén is az új hitre tért át. Az ezt követő időkben a templom pusztulásnak indult, és csaknem 150 éven keresztül romlott az állaga, mígnem egy 1698-ban keltezett leírás már csak falak omladékát, romos sekrestyét és a templom körüli elhanyagolt temetőt említi.
Az időközben rendbehozott templom 1732-ben, az ellenreformáció során fegyveres erőszakkal került vissza a katolikusokhoz. 1732. június 3-án, pünkösd harmadik napján Maratskó Anzelm prépost vezetésével érkezett a templomfoglaló bizottság, akiket miután Mihályfáról a lakosság elűzött, Sömjén felé vették az irányt. A falu népe, az időközben ideérkezett mihályfaiak segítségével, botokkal, fejszékkel, kapákkal felfegyverkezve várta a bizottságot, akik kénytelenek voltak eredménytelenül távozni. Azonban hiába volt a hívek ellenállása, augusztus 20-án fegyveres erőszakkal foglalták vissza a templomot, csakúgy, mint egész Kemenesalján.
1755-ben tatarozták az épületet, erre egy évszámos felirat is utal a szentély keleti sarkán. 1785-96-ban Szily püspök segítségével javításokat végeztek. Ebben az évben festi meg Dorfmeister István a Szűz Mária születését ábrázoló oltárképet is. A sekrestye 1792-ben készül, míg a mai homlokzatát 1892-ben kapja a templom. Eredetileg két harangja volt, azonban az egyiket a II. világháborúban elvitték, a jelenleg is használt harang 1938-ból származik.
1973-ban régészeti kutatásokat végeztek a templomban, ami bizonyította középkori eredetét, annak ellenére, hogy szentélyét nem kelet felé tájolták, amely pedig a középkori templomoknál követelmény volt.
  Az épület homlokzata dísztelen, barokk ablakai félkörívesek, a sekrestyén lévő ablakok és a torony alatti bejárat egyenes záródású. A torony alsó részén a köpenyfal lábazatszerűen veszi körül az emeleti toronytestet, a bejárati oldalon timpanonszerű párkánymegoldással. A harangok szintjén a toronyban négy félköríves ablak, felette órahely. A főpárkány mind a négy oldalán háromszögű oromzatból nő ki a nyolcszögű gúlasisak. A templomban két négyzetes pilléren tömören falazott mellvédű orgonakarzat van, a hajó és szentély csehsüvegekkel fedett, a hevederek barokk tagolású falpillérekre támaszkodnak. A padok népies barokk részletképzésűek, a szószék - hangvetőjén Mózessel és vázákkal - copf stílusú alkotás.

2013-ben megkezdődött az idők során rossz statikai állapotba került templom teljes körű felújítása. A megsüllyedt alapok feltárása és stabilizálása után megtörtént a sekrestye falainak javítása, a tetőszerkezet részbeni cseréje és szigetelése, jelenleg a homlokzat, torony és a belső tér felújítása zajlik.

A templom belsejéről készült képgaléria...

Az evangélikus templom

A Kemenessömjénben élő - egyébként máig túlsúlyban lévő - evangélikus lakosságnak sokáig nem volt saját temploma. Egykoron a katolikus templomot használták, majd ennek erőszakos visszafoglalása után Dömölkre jártak a hívek hitüket gyakorolni.
A templom története szorosan összefonódik az iskola sorsával. Így történetünk az 1852-es évben kezdődik, amikor a sömjéni gyülekezet iskola és tanítói lakás céljára egy zsúpfedeles jobbágyházat vásárolt Ajkay Jánostól. Az épületen 2 szoba lévén, egyiket átadták a tanítónak lakásul, a másikat iskolának használták. Mivel ez a kis hajlék hamarosan kevésnek bizonyult, Berzsenyi Miklós támogatásával a régi épület helyére egészen új, az akkori kor igényeinek is megfelelő iskola és tanítólak épült.
Néhány évtized múlva újabb bővítés vált szükségessé. A régi iskolát értékesítették, a mai evangélikus templom épületét 1888-ban Dr. Berzsenyi Jenő és Radó Dénes földbirtokosok anyagi segítségével építette az evangélikus gyülekezet, melyben az akkori igényeknek mindenben megfelelő iskola és tanítói lakás is volt. A harmóniumot 1889-ben vásárolták 119 Ft-ért, és egy év múlva, 1890-ben már könyvtár is nyílt. Később, 1933-ban, további tanterem, és kétharangos torony épült hozzá.
Sokáig itt működött a község iskolája, amelyet 1948-ban államosítottak, majd 1951-52-ben a felső tagozat Kemenesmihályfára került át, itt csak az alsó 4 osztály működött, 2 tanteremben, összevont formában. 1978-ban az iskolát megszüntették, a gyerekek azóta Kemenesmihályfára (esetenként Celldömölkre) járnak tanulni.
Az egykori tantermek egyikét most istentiszteletek céljára használják, a másikban a községi könyvtár működött egészen a közelmúltig.

A templomot 2010 környékén felújították, új homlokzati festést és ablakokat kapott.

A Berzsenyi-kastély

Községünk talán legszebb ékessége a képen látható kastély. A Berzsenyi-család ősei a XV. századig vezethetők vissza. Az ősök a veszprém megyei Nagy-Börzsöny-pusztára kaptak királyi adományt. Innen származik a nemesi előnevük: egyházasberzsenyi. Berzsenyi Jenő orvosdoktor 1845-ben Nemesmagasiban született, Vas vármegye tiszti főorvosa volt. Élénken részt vett a társadalmi, megyei és országos ügyekben. 1905-10-ig a celldömölki kerület országgyűlési képviselője volt. A kastélyt Moravetz Zsigmond tervei alapján ő építtette 1904-05-ben, szecessiós stílusban. Az épület gazdag homlokzati ornamentikával, kovácsoltvas ablakrácsokkal, korlátokkal díszített.
Igényesen kialakított angolpark övezi a kastélyt, a növény és faállomány gerincét az eredeti, száz évvel ezelőtti telepítés adja, köztük nem egy különleges ritkasággal. A második világháború után különböző kulturális rendezvények, és leányok számára traktoros iskola színhelye volt.
1958-74-ig a Kállai Éva Gyermekotthonban 100 gyermeket gondoztak itt, (és a Radó-kastélyban), miközben mindkét kastély óvoda is volt egyben. Ekkor a kastély mögött kétszintes szolgálati lakás épült.
Az ezt követő időkben a kastély a KSH SZÜV Oktatási Központ tulajdonába került. Részben számítástechnikai oktatás folyt benne, részben vállalati üdülőként használták. Ennek során némileg átalakították. Színvonalas, többnyire 2 szobás, külön fürdővel, TV-vel ellátott lakosztályaiban összesen 38 vendéget tudott fogadni. Családi összejöveteleket, egyéb rendezvényeket bonyolítottak le, kérésre. Gyakran látogatták külföldi vendégek is.
Ezekután az épületet egy osztrák vállakozó vásárolta meg, aki jelentős anyagi ráfordítással eredeti szépségében állította vissza. A parkban ekkor épült a szökőkúttal díszített kis tavacska, és átépítették a volt szolgálati lakásokat is (amelyek teljesen már nem készülhettek el). Továbbra is kastélyszállóként működött, illetve rendezvényeket szerveztek itt. Azonban a tulajdonosnak anyagi nehézségei miatt meg kellett válnia a kastélytól.
2005-ben a kastély egy budapesti cég tulajdonába került, akik wellness központot terveztek itt kialakítani, szállodával és termálfürdővel, azonban a nagyarányú tervekből semmi nem lett, a kastély jelenleg eladó, üresen áll.

A Radó-kastély

A község másik nevezetes, régi épülete a Radó-kastély. A Radó-család ősei a XI. századig vezethetők vissza. A szentmártoni előnevet a XVI. század óta viselik. A szentmártoni Radók közül a századok folyamán többen viseltek országos, vármegyei tisztségeket.
  A kastélyt Radó Gyula építtette 1880 körül, akkori megjelenését a 19. század második felére jellemző romantikus stílus határozta meg. A kétszintes épület két szélén timpanonok, középső részén felül erkély, alul üvegezett előtér volt.
A második világháború után, 1945 szeptemberétől járványkórház működött itt.
1947-től iskolai célokat szolgált az épület, az alsó tagozatosok jártak ide.
Ezután néhány évig üresen állt, majd átépítették, a teraszt és az üvegezett részeket befalazták, a timpanonokat lebontották, így az épület elvesztette jellegzetes külsejét. Egy ideig a Berzsenyi-kastéllyal együtt gyermekotthonként, illetve helyi óvodaként működött.
Az utóbbi évtizedekben a polgári védelem raktárként használta, fenntartására azonban kevés figyelmet fordítottak, így az egykor gondozott park, játszótér teljesen elvadult, az épületen is látszanak a romlás jelei, bár állapota a körülményekhez képest még meglepően jó.
Jelenleg az önkományzat tulajdonában van.

Berzsenyi Dániel lakóháza (emléktábla)

A községben a Berzsenyi-kúria helyén álló utcafronti épületen emléktábla jelöli azt a helyet, ahol a költő élt sömjéni évei alatt. A kúriát a telekkel együtt a XX. század elején bizonyos Radó nevű parasztcsalád vette meg Berzsenyiéktől. Később Szűts Istvánné (szül. Radó Mária) adta el Szente Mihály gazdának, aki 1917-ben a nádtetős, két oldalról tornáccal szegélyezett kúriát pajtává alakította át úgy, hogy egyik (hátsó) szobáját és a tornácot lebontotta, az ablakokat betéglázta, a falak magasságát pedig megemelte. Az átalakítás során egy hatalmas mestergerendát vettek ki belőle, amelybe a következő felirat van belevésve: 1753.K.H.4.N.K.F. Ezt a gerendát a pajtában helyezték el, abba nem építették be. A régi házat tehát az évszám alapján valószínűleg 1753-ban építették. A pajtát 1967-ben lebontották, az erős gerendát 3 hosszanti darabra szétvágták, és a szomszédos telken álló ház gazdasági épületébe illesztették be, ahol ma is látható.

A Berzsenyi utca 57. számú ház falán lévő emléktáblát az általános iskola tanulói minden év májusában megkoszorúzzák, így emlékezve Berzsenyi Dánielre.
Lasz Samu "A sömgyéni rusztikus poéta" című írásából képet alkothatunk a kúriáról: "A régi Berzsenyi-lakta ház ott áll most is teljes épségében Sömjén főutcájában a falu derekán felül levő udvar hátsó részében. Az udvar egészen nyitott az utcza felé, kerítése és kapuja nincs is. A zsúpereszű ház fordított "L" betűhöz hasonlóan derékszögben van építve. A ház előtt nyitott tornácz, s az oszlopfejekre két-három ívvel. Hátra a Cser felé néz, míg a pitvarra szolgáló szobában ott íródott a "Romlásnak indult...". Ebben a szobában lepte meg Berzsenyit Kiss János."

Hagyományok Háza

Az 1827 környékén épült parasztház a kezdetektől egyetlen család és leszármazottai birtokában volt, majd sokáig lakatlanul állt. 2021-re készült el az autentikus módon rendbe hozott épület, melyet a Magyar Falu program keretében újítottak fel, és korhű berendezési tárgyakkal alakították ki a belső tereket, szobát, konyhát, kamrát, borospincét.
A ház egész évben látogatható, érdeklődni az önkormányzat elérhetőségein lehet.

Erzsébet-park Berzsenyi Dániel szobrával

A katolikus templom mellett, a kultúrházzal és polgármesteri hivatallal szemben levő kicsiny Erzsébet-park nevét Magyarország királynőjéről, Erzsébetről kapta. 1896-ban a honfoglalás millenniumának tiszteletére négy hársfát ültettek ide, amelyet a nép sokáig "Erzsébet fái"-nak nevezett. Berzsenyi Dániel bronz mellszobrát a Kemenessömjénért Alapítvány állíttatta 1991-ben. Az alapítvány a parkot is megszépítette, fákat ültetett a falu lakóinak lelkes közreműködésével. Azóta a faluközpont kedves színfoltja, amely gyakran ünnepi megemlékezések színhelye is.

Berzsenyi-pince, és emlékoszlop

A költő egykori présháza a Kis-hegy szőlői között, a falutól alig 1 km-re található. A hajdan itt állt öreg cseresznyefa árnyékában írta verseit, helyét ma egy táblával ellátott emlékkő jelzi. A présház egyik helyiségében múzeumot rendeztek be. A 2007-2008-as években a falu lakói példás összefogással rendbe tették az épület környékét, a belső helyiségeket. A Berzsenyi-pince azóta a falu életének egyik frekventált pontja lett, gyakran rendezvények - pünkösdi és szüreti vigasságok, főzőversenyek, borversenyek, táborok színhelyeként is szolgál. Az épület alatti hatalmas borospincében helyi gyűjtésből létrehozott falutörténeti kiállítást tekinthetünk meg.

Berzsenyi-kripta

A Berzsenyi-család síremléke. Itt helyezték örök nyugalomra 1993-ban Berzsenyi Barnabás, olimpiai és kétszeres világbajnoki ezüstérmes párbajtőrvívó, Berzsenyi Dániel dédunokájának hamvait is.